A streamingszolgáltatók és a közösségi média megjelenése alapjaiban változtatta meg a zenefogyasztási szokásainkat, és ezzel a zeneipar működését is. Szinte ingyenesen elérhetővé vált végtelen mennyiségű új zene, és a kereskedelmi televíziók vezetői helyett az online térben a közönség dönti el, melyik dal és előadó lesz felkapott. Ehhez viszont a kultúra- és zenefogyasztási szokásaink is idomultak. A TikTokon már egy negyven másodperces részlet is sok egy dalból, Spotify-on egymás után hallgathatjuk Mollywoodot és Katona Klárit, míg egyes előadók háromhavonta adnak ki albumokat. Mégis érezhetjük úgy hogy a hosszabb, érdekes témákat körüljáró, egységes zenei és szövegvilágot felmutatni képes koncepcióalbumok most élik fénykorukat.
Koncepcióalbumok története
A koncepcióalbumok története régebbre nyúlik vissza, mint maga a nagylemez formátum. Az eposzok, az operák vagy éppen a népdalcsokrok mind-mind megfelelnek a koncepcióalbumok kritériumainak: egy olyan több dalból vagy témából álló zenei alkotás ami egy történetet vagy témát jár körül. Miután az album, mint zenei adathordozó megjelent, a zenészek egyből elkezdték az egy témát körüljáró dalaikat egy vinylkorongra rátenni. Ezek eleinte elég kezdetlegesek voltak, Frank Sinatra In the Wee Small Hours című lemeze például a szakítás után íródott szomorú számait tartalmazza, Woody Guthrie Dust Bowl Ballads című válogatása a harmincas évek porviharainak a tragikus következményeit sorolta. Fordulópontnak számított, a Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band amiben a karrierje csúcsán lévő Beatles a címben szereplő banda zenészeinek a bőrébe bújt, ezzel átültették a popzenébe a mai napig előszeretettel használt a művészi alteregó fogalmát. Ebben nagy segítséget nyújtott a kinyitható borítós lemezek megjelenése, hiszen ezeknek a belsejébe lehetett különböző szöveget, képeket sőt akár interaktív játékokat tenni, ezzel jobban bevonva a rajongókat az album univerzumába.
A hetvenes években a műfajt felkarolta a rockzene, és a zenekarok elborultabbnál elborultabb történeteket meséltek egy-egy rockoperán keresztül. A Who zenekar Tommyja egy süket-néma-vak fiú életét meséli el, aki a traumatikus múltját hátrahagyva először flippervilágbajnok, majd szektavezér lesz. Ezek a grandiózus koncepciók a kor szinte minden nagy előadójánál ott voltak: Marvin Gaye, David Bowie, a Kraftwerk, de még az Omega is koncepciólemezekkel kísérletezett.
Az új hullám
A nyolcvanas években azonban egy újabb technológiai újítás rázta meg a zeneipart: az MTV elterjedésével hatalmas szerepet kaptak a videóklippek, amik a 3-4 perces vizuális tartalmukkal már nem tudtak olyan nagy horderejű történeteket mesélni mint egy egész lemez. Egyre divatosabb lett pár videóklippet előre kiadni egy készülő projektről, hiszen így lehetett igazán nagy sikereket elérni, de ezzel az album, mint egységes műalkotás leértékelődött. Az egybefüggő történetek inkább a rétegműfajokra voltak jellemzőek: kezdetben a hard rock és a metal, később a hip-hop és az emo műfajában lett egyre fontosabb a mindent átszövő téma.
A közösségi média és a zenei streaming világában pedig még kevésbé kap figyelmet az elmélyedés: mára már a lejátszások és nem a lemezeladások hozzák a pénzt, így jövedelmezőbbnek tűnhet pár havonta egy új single-lel jelentkezni mint éveket dolgozni egy albumon. A sikerhez vezető út is megváltozott, a cél a figyelem megragadása lett, ezért azonban egyre többen versenyeznek. Egy feltörekvő előadónak rövid, mégis váratlan és megjegyezhető megoldásokhoz kell folyamodnia, sokszor elég egy-egy dalból 15 másodperc, hogy virálissá váljanak. Ennek ellenére mégis sorra jönnek ki és válnak ikonikussá egységes vizuális világgal, hangzással és történettel rendelkező grandiózus projektek.
Kép forrása: https://dalszerzo.hu/playlistek/dalszerzo-playlist-100-a-kritikusok-kedvenc-magyar-lemezei-2020-ban/
Visszatérés
A koncepcióalbumok reneszánsza alapvetően két fő okra vezethető vissza. Egyrészt a pillanatnyi sikernél többet ér egy megjegyezhető, átgondolt lemez, és biztosan hoz hosszútávú elismerést. Egy átgondolt lemez, erős történettel, akár évekkel később is az ember emlékezetében maradhat, ami nem feltétlenül mondható el egy egyszerű TikTok-slágerről. A fiatalok mai napig visszatérnek a Levél Nővéremnek-hez vagy a Pink Floyd The Wall-jához, mert egy összetett, igazi művészeti élményt adnak. Egy jó hook után lehet egy hétig mindenki rád figyel, de egy tartós karrierhez vagy egy arénakoncerthez valami maradandót kell alkotni.
A mai zenei közegben egy erős koncepcióalbum egyfajta státusszimbólummá is vált: az előadó jelzi, hogy ő felüláll a műfaj klasszikus kereskedelmi keretein és megteheti, hogy valami többet, valami jobban átgondoltat ad. Nincs szüksége számokra vagy bevételekre, csak a művészi szabadságra. A közösségi médiában világot könnyebb egy-egy vizuális kód köré felhúzni, gondoljunk csak a Brat világoszöldjére vagy Tyler, the Creator parókájára, amit az IGOR borítóján, és azt követő világturnén viselt.
Ebből következik a másik fő ok: a koncepcióalbum egyfajta lázadás a felgyorsult algoritmusvezérelt világ ellen. Hallgatóként jó érzés az új impulzusok helyett valami olyat fogyasztani, aminek egységes íve van. Egy ilyen zenehallgatási élmény felfogható egy mini digitális detoxnak is, hiszen az agytalan görgetés helyett egy kész művészeti csomagot kap az ember. A számos nagy előadó pedig tisztában van ezzel és tudatosan rá is játszik, és olyan meglepetéseket és megoldásokat rejtenek a mögöttes tartalomba, amik gyorsan fogyasztható tartalmakkal ellentétben hosszú időre a hallgató agyában maradnak.
Zárszó
A zeneipar párhuzamosan halad két irányba: az egyik oldalon ott vannak a havonta új zenét kiadó gyors fogyasztásra optimalizáló sztárok, és mellettük vannak akik pont ebből a tempóból próbálnak visszavenni: céljuk az, hogy ne csak meghallgassuk a zenéiket hanem meg is éljük őket. Ez valójában egy állandó és feloldhatatlan kultúra-ellenkultúra közti ellentét. Míg a Beatles vagy a Green Day a korabeli popipar konvenciói ellen lázadtak a koncepció lemezeikkel Krúbi, Kendrick Lamar, vagy Rosalía a mindent leuraló algoritmusok ellenében teszik ezt.
Kiemelt kép forrása:
https://www.google.com/url?sa=t&source=web&rct=j&url=https%3A%2F%2Fultimateclassicrock.com%2Frock-concept-albums%2F&opi=89978449
