Segítség szívvel-lélekkel - interjú hazánk ENSZ ifjúsági küldöttével, Kovács Domokos Péterrel

Segítség szívvel-lélekkel - interjú hazánk ENSZ ifjúsági küldöttével, Kovács Domokos Péterrel

2022. január 12-én Kovács Domokos Péter ünnepélyes keretek között átvehette Magyarország ENSZ Ifjúsági küldötti feladatait. Domokos rendkívül céltudatosan, teljes szívből, fiatalok érdekeit szem előtt tartva végzi munkáját. Projektjei során ismerteti a szelektív hulladékgyűjtés megszervezését és gyakorlatát, különösen sokat foglalkozik a hulladékszennyezéssel és nem utolsó sorban a Magyarországon élő nemzeti kisebbségek bemutatását, illetve a külhoni magyar fiatalok nemzetközi megismerését tartja fontos feladatának. Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy egy fiatal hogyan tud ennyi mindent a kezében tartani? Van egyáltalán szabadideje? A következő interjú alapján betekintést nyerhetünk Domokos mindennapjaiba, a tisztség mögötti énjébe és választ kaphatunk a fenti kérdéseinkre.

Beszélj a tanulmányaidról! Hol tanultál/tanulsz?
Én most már a célegyenesben vagyok az alapképzésen, államtudományokat tanulok német nyelven a Passaui Egyetemen. Úgy gondoltam, hogy egy német nemzetiségi gimnázium után jó lenne hasznosítani a nyelvtudásom és egy kicsit külföldön is tanulni.

Mi volt a kedvenc tantárgyad? Ez mennyire befolyásolta az érdeklődési körödet?
Én nagyon szerettem a középiskolában a történelmet, az összes olyan tantárgyat, ahol különböző kérdéseket lehetett megvitatni. A matematikát is kedveltem, de nem volt az erősségem, úgyhogy inkább a nyelvek, a történelem, és a földrajz tárgyak felé kacsingattam. A középiskolás éveim alatt versenyszerűen vízilabdáztam is. A vízilabda mai napig, kicsit más szinten, de közel áll hozzám. Még amit szerettem az iskolában az mindenféle olyan aktivitás, ahol magunknak kellett megteremteni lehetőségeket, legyen az akár egy német nyelvű vitaverseny, (Jugend debattiert), vagy az Európai Parlament Nagykövet Iskola program, amivel többször eljuthattunk Brüsszelbe. Az Országos Diáktanácsban Pest megye képviselete és a vele járó feladatok is fontos részei voltak az utolsó iskolai éveimnek.

Ha van szabadidőd, mivel foglalkozol szívesen? Mi a hobbid?
Említettem a sportot, ami a középiskolában az összes délutánt és az országos bajnoksággal a hétvégéket is lefedte. 11. osztályban jött egy fordulópont, amikor már a különböző közösségekben való aktivitás vette át a fő szerepet. A klasszikus hobbim talán az, hogy ha utazom valahova, akkor szeretek stoppolni, illetve szívesen keresek fémkeresővel régi dolgokat a szabadban és így próbálom a környék történelmét felkutatni.

Gondoltad volna, hogy egyszer te leszel Magyarország ENSZ ifjúsági delegáltja? Mit éreztél mikor megtudtad? Mi volt az első gondolatod, mit szeretnél elérni ebben a pozícióban?
Én úgy indultam neki ennek a folyamatnak, hogy a hulladékgazdálkodással kapcsolatos projektemet szerettem volna megvalósítani és mellette pedig eleget tenni minden olyan kötelezettségnek, ami a küldöttséggel jár. Amikor pályáztam, akkor elgondolkodtam, hogy szeretném ezt csinálni, kíváncsi voltam, hogy hogyan is néz ki ez a szerep. Ez a sportban is egy érdekes kihívás volt, amikor a sportpszichológussal szimuláltuk a különböző eseteket, hogy vajon milyen lehet egy-egy helyzet. Így ezt is megpróbáltam elképzelni, hogy valójában milyen lehet ez. Szerintem nagyon fontos, hogy ezeket átgondolja az ember, és olyanba vágjon bele amit szeret is csinálni. Mikor megtudtam, hogy én lettem a delegált, egy hatalmas felelősségtudatot éreztem és nem is a kiválasztáskor volt ez, hanem, amikor az egyik konferencián a delegáció tagjaként a nevem szerepelt a Külügyminiszer aláírásánál. Én voltam az utolsó a listán, ezért pont alattam volt a nagy pecsét és az aláírás. Akkor volt egy ilyen érzésem, hogy most akkor a viselkedésemmel tényleg Magyarországot képviselem és tényleg az ország nevében vagyok ott.

Mesélj egy kicsit a projektjeidről, mit érdemes tudni róluk?
Küldöttségem alatt három prioritást próbáltam képviselni és ahhoz kapcsolódóan eseményeket szervezni. Az egyik az a hulladékcsökkentés, a körforgásos gazdaság előtérbe helyezése, ugye ennek része a szelektív hulladékgyűjtés is, tehát egyfajta problémakezelés a hulladék elkerülése és újrahasznosítása után. Ennek a helybeli megvalósításából következett a folyók védelme, ezzel többnyire a beregszászi kistérségben foglalkoztam Kárpátalján, valamint a nemzetiségek jogai és a többnyelvű oktatás, anyanyelv használathoz való joggal foglalkoztam bővebben. Szóval ez a három terület. Az első kettőhöz volt egy saját projektem, amit még a küldöttség előtt kezdtem el kifejleszteni. Ez még a középiskolás éveimre megy vissza, ahol egy nagyon jó évfolyamtársammal, barátommal csináltuk meg a saját gimnáziumunkban és utána pedig a Budapesti Amerikai Nagykövetség támogatásával tudtam országos szinten hét iskolában megvalósítani és az idei évben pedig további oktatási intézményekben a Tisza mentén. Mindezeket bemutattam ENSZ fórumokon, a konferenciák helyszínén, művészeti foglalkozás keretében kiállításként. Szóval arra figyeltem, hogy a valós cselekedet megmutassuk a konferenciák nyelvén, a diplomácia világában is, hogy mit tettek azok az emberek azon a helyen, hogy létrejöjjön ez a jól működő hulladékgyűjtő rendszer. Aztán a nemzetiségeknél arra is figyeltem, hogy külhoni fiatalokkal is kapcsolatba legyek. Marosvásárhelyre volt egy nagyon jó baráti kapcsolatom még az Országos Diáktanácsból fakadóan az akkori elnökséghez és ezt a mai napig tartjuk. Így elmentem hozzájuk, Kolozsvárra, az egyetemre, meg különböző rendezvényekre, mely által megismertem a magyar kisebbségek jogait, illetve nehézségeit. Én viszont arra fókuszáltam, hogy azt mutassam be, hogy Magyarországon milyen jogi környezetben, autonómiában élhetnek és tanulhatnak az őshonos nemzeti kisebbségek, nemzetiségek. Erre volt egy konferencia is, amit a Nemzeti Ifjúsági Tanáccsal közösen szerveztünk, ahol Szlovákia, Lengyelország, Románia és Horvátország ENSZ ifjúsági küldötteinek mutathattuk meg azt, hogyan zajlik az anyanyelvi oktatás a magyarországi nemzetiségeknek. E három prioritás mellett olyan küldötti feladatokat is ellátok, mint például a modell ENSZ konferencia meglátogatása, előadások iskolában, ifjúsági fórumokon való részvétel, egyetemlátogatások, tehát több ezer fiatalt tudtam úgy megismerni, hogy beszéltem is velük. A csúcsa ennek, amiért dolgoztam egész évben az a new yorki tartózkodás volt, ahol szintén próbáltam azt, hogy ne csak az ENSZ-be teljesítsem a feladatomat, hanem ellátogassak helyi magyar közösséghez, így voltam például két magyar templomban egy református és egy katolikusban, egy magyar iskolában, egy volt magyar iskolában – ami jelenleg egy katolikus gimnázium -, továbbá a magyar cserkészeknél.

Mik a jövőbeli terveid? Hogyan képzeled el magad 5 év múlva?
5 év múlva, ha minden jól megy, akkor a tanulmányi eredményekkel már elérek egy olyan fokozatot, amit szeretnék. A célom az, hogy olyan emberekkel dolgozzak, akik felé szeretetből végzem a munkám és az motivál, hogy közösen hozzunk létre valamit és egy konkrét feladatot megoldjunk. Természetesen, ha módomban áll, akkor továbbra is vízilabdáznék, plusz még egy nyelvet szívesen megtanulnék.

Mi motivál téged a hétköznapokban?
Egyrészt a barátok és az olyan emberek, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én és értékelik a munkámat, segítenek egy-egy kérdésben. Másrészt az, hogy szeretettel vonzódom az ügyeim felé, szóval ezt nem a külső dolgokért csinálom, hanem azért, mert szeretem. Még ami nagyon motivál, azok a személyes találkozások. Olyan erőbombát ad egy-egy ilyen találkozó. Például mikor kimentem Kárpátaljára és láttam hogy oldják meg az emberek a hulladékproblémát, hogy figyelnek rá és nem is kell őket motiválnom, mert ők már ezt a fejükbe vették, hogy csinálják.

Mit jelent számodra a siker? Úgy gondolod, hogy elértél már mindent, amit szerettél volna, vagy van még hova fejlődnöd?
Nulla plusz egy. Szóval szerintem az a siker, amikor a nullától valami több lett, valami érték keletkezett, valami jobb lett. Ez a sportban is így van. Ha a meccs végén 1-gyel többet mutat a tábla, akkor nincs kérdés: Győztünk!

Mi a legnagyobb álmod az életed során?
Mindig legyen olyan közösség, olyan társak, akikkel lehet azt csinálni, amit szeretek.

Van példaképed? Ha igen, ki az és miért?
Ha a győzelem és a szeretet kapcsolatáról beszélünk, akkor talán Benedek Tibort említeném és az ő hozzáállását egy-egy feladathoz, valamint az alázatát és a szeretethez való viszonyát. Ő nagyon nagyot alkotott a sportban, a tanításban, és a fiatalok felnevelésében.

Mit ajánlanál egy olyan embernek, aki a te példádat szeretné követni és ENSZ ifjúsági delegált szeretne lenni?
Szeresse amit csinál!