16 évnyi hagyománytól, emléktől búcsúzunk, hiszen idén rendezték meg utoljára a Bánkitót. A cikkben megmutatjuk, hogy miben és miképp tért el a Bánkitó a többi fesztiváltól a saját kaliberében.
Először is a helyszín, habár a legtöbb fesztiválon is tóval és erdős területekkel találkozhatunk a Bánki-tónál ez mégis különleges, hiszen a vizet kis stégekről lehet megközelíteni, ami sajátos atmoszférát nyújt a fesztiválozóknak. Az erdő pedig körbeöleli a fesztivál egész területét. A kempinghez vezető séták így harmonikusabbak, főleg a sok kisebb programmal, amelyet út közben találhatunk.
A Tószínpad, vagyis a fesztivál főszínpada mellett sem mehetünk el szó nélkül. A jól kigondolt ülőrésszel kényelmes lehetőséget nyújt annak is, aki már nem tud, vagy nem akar végigállni egy egész koncertet. Emellett az elhelyezése is tökéletes, mivel a fesztivál többi helyszínétől is kellemes sétatávolságban volt.
A fesztivál hangulata fog talán a legjobban hiányozni mégis, az emberek akik nappal a tóparton fekszenek, vagy a workshopokon ügyködnek, este pedig a kedvenc előadóikat nézik meg. Idén az előadók is többször megemlékeztek erről hogy hányadik Bánkitójuk, esetleg milyen kedves emlék fűzi őket ide.
Utoljára pedig kiemelném a szervezőket, önkénteseket, akik az este utolsó, és a reggel első pontján is fáradhatatlanul segítettek.
És reméljük, hogy ez csak átmeneti szünet, és nem végleges búcsú!
